Műköröm és a csúnyaságok amik utána jöhetnek

Az ápolt, szépen formált köröm mindig is része volt az igényes megjelenésnek, és elsősorban mi nők, igyekszünk ezen a területen is helytállni. Persze nem azonos esélyekkel indulunk: van, akiknek – a felmenőitől örökölt kedvező géneknek köszönhetően – gyönyörű, hosszú, erős köröm adatott, míg mások körme kevésbé előnyös formájú, töredezett. Foglakozásunkból adódóan vagy a házimunka során is eltérő mértékben tesszük ki különböző környezeti ártalmaknak körmeinket. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb népszerűség övezi a különböző műkörmök viselését, hiszen így a kedvezőtlenebb feltétellel indulók is „labdába rúghatnak”, viszonylag kevés idő és pénz ráfordításával szép, nőies körmökre tehetnek szert.

Amennyiben viszont hosszú ideig, megszakítás nélkül műkörmöt viselünk, kellemetlen és zavaró körömeltérések vagy betegségek jelentkezhetnek, ami a köröm lassú növekedése miatt akár fél évig is fennállhat.

Egy kis történelmi visszatekintés

Mint annyi minden, a műköröm sem új keletű divat, ugyanis már az ókori ember is különböző megoldásokat talált ki körmei hosszabbítására vagy pótlására. Az egyiptomi fáraók például hosszú, aranyozott pótkörmökkel igyekeztek isteneikhez hasonlóvá válni.  Nem meglepő, hogy a hiúságáról elhíresült Kleopátra királynő is ragasztóhoz hasonló anyaggal rögzített porcelán műkörmöt viselt. Az első újkori, acril alapanyagú műkörmöt az 1950-es években Fred Slack fogorvos véletlenszerűen találta fel, aki munka közben letörte egyik kézujja körmét, melyet fogászati akriláttal próbált meg pótolni. Később, több fogászati anyaggal való kísérletezést követően kifejlesztett egy sikeres verziót, melyet szabadalmaztatott, majd bátyjával –felismerve az óriási piaci igényt- Patti Nails néven céget alapított. Míg a Slack testvérek kezdetben fogászati eszközöket és anyagokat használtak műköröm építésre, az idő során az eljárás technikája sokat fejlődött és változott. 1974-ben Dr. Nordström új technológiát vezetett be a körömmodellezésben, amelyből a későbbiek során kifejlődött az UV fényre kötő műköröm anyag, a zselé.

Porcelán versus zselés műköröm

A porcelán vagy acril műköröm építés során folyékony és por alapú acrilátok összekeverésével, egy formázható anyagot visznek fel a körömlemezre, mely levegőre szárad. A zselés technikánál egy monomer akrilát alapanyagú zselét kennek a körömre, majd UV-fényt használnak a zselé megkeményedéséhez (mely során a monomer akrilátok polimerizálódnak). Mindkét eljárásnál először alapozó kerül a körömlemezre.

A porcelán műköröm kevésbé természetes és tartós, keményebb, ezért könnyebben törik, felrakásánál több idő kell a megszilárdulásáig, viszont olcsóbb. Szemben a zselés műköröm természetesebb hatású, szépen fénylik, tartósabb, rugalmasabb, UV-fény hatására hamarabb megköt, de drágább. A zselé megszilárdításához használt UV-fény bőrkárosító hatású, felgyorsítja a bőr öregedését, és hosszú távon akár bőrrák kialakulásához is vezethet.

A műköröm viselés veszélyei

• Allergiás kontakt bőrgyulladás: az akrilát tartalmú műkörmök anyagával ill. a műköröm rögzítésére és eltávolítására szolgáló anyagokkal szemben némelyeknél allergiás bőrreakció alakulhat ki. Ilyenkor a körömágyat körülvevő bőr kipirosodik, megduzzad, hámlik, ritkán nyomásra genny távozik a bőr alól.
• Bakteriális vagy gombás fertőzés: amennyiben a hosszabb műköröm kemény tárgynak ütődik, az így kialakuló sérülés következtében a természetes körömlemez elválhat a körömágytól. A képződő résben könnyebben megtelepszenek különböző baktériumok és gombák. Bakteriális fertőzésnél a körömlemez általában zöldesen elszíneződik, míg gombás fertőzésnél többnyire a körömlemez szabad széle megvastagszik, sárgásfehér színűvé válik, alatta törmelékes, porló felrakódás képződik.
• Körömlemez sérülése: A műköröm eltávolítására szolgáló acetonos áztatás és csiszolás során a természetes köröm kiszáradhat, elvékonyodhat, töredezetté válhat.

Tippek a kellemetlen szövődmények elkerüléséhez

• Ha már egyszer műköröm mellett döntünk, érdemesebb a zselés verziót választani a porcelán helyett. Egyrészt a zselés anyag rugalmasabb, ezért ritkábban törik alatta a természetes köröm. Másrészt eltávolításánál használt acetonos áztatás is jobban kíméli körmünket, mint a porcelán műköröm eltávolítására alkalmazott mechanikus lecsiszolás.
• Lehetőség szerint olyan manikűröshöz menjünk, aki a zselés anyag megkeményítéséhez LED technológiával működő lámpát használ, így egyrészt kevesebb káros hatású UV-sugarat bocsájt ki, másrészt rövidebb idő szükséges a műköröm megszilárdulásához.
• Kérjük meg a manikűröst, hogy NE vágja le a kutikulát (hátsó bőrredő). A legtöbb manikűrös a hosszabb körömlemez kialakítása céljából levágja vagy lecsiszolja a kutikulát. Ez azért nem helyes eljárás, mert a hátsó körömredő védi a körömlemezt és a környező bőrt a különböző fertőzésektől. Amennyiben ezt levágják, a baktériumok és a gombák könnyebben bejutnak a szövetekbe, ahol hosszan tartó, kellemetlen fertőzéseket okozhatnak. Az eltávolított kutikula helyén általában durvább, érdesebb bőrredő nő vissza, ezt a manikűrös ismét le fogja vágni, hogy a körömredő sima maradjon. Így egy ördögi kőr indul el.
• Jobban tesszük, ha a csábos műkörmök viselését csak speciális alkalmakra korlátozzuk. Ne hordjunk műkörmöt folyamatosan, akár hónapokon át, hanem hagyjunk elegendő időt körmeink természetes regenerálódásához.