Darázs- vagy méhcsípés: mi a teendő?

Nyár végén sem veszít aktualitásából a fullánkos rovarcsípésekkel kapcsolatos hiteles információk ismerete, hiszen darazsakkal késő őszig, méhekkel pedig egész tél elejéig találkozhatunk a természetben, vagy akár az otthonunkban. Darázs- és méhcsípés esetén fontos megbízhatóan különbséget tenni a normál helyi reakció és az allergiás tünetek között, így megkíméljük magunkat a felesleges aggodalmaktól illetve az indokolatlan orvosi vizitektől.

Ilyenkor a bőrünkön keresztül méreganyag kerül a szervezetünkbe, ez pedig minden esetben kisebb-nagyobb helyi gyulladásos reakciót vált ki, ritkán azonban akár életet veszélyeztető allergiás folyamatot is okozhat.

A legfontosabb különbség a két rovar csípése között, hogy a darázs a fullánkját vissza tudja húzni, így többször képes csípni, míg a méh fullánkja egy kis méregzsákkal együtt a bőrünkben marad, így többszörös csípésre képtelenné válik.

Mik a darázs- vagy méhcsípés lehetséges tünetei?

• Normális reakció: a csípés helyén viszkető, fájdalmas csomó alakul ki, körülötte a bőr 2-10 cm-es területen vörös, duzzadt, meleg tapintatú lehet. Ez a tünet általában 1-2 nap alatt megszűnik.
• Nagy lokális (helyi) reakció: a csípés helyén 10 cm-nél nagyobb átmérőjű területen duzzanat, bőrpír alakul ki. Ilyenkor a csípést követő 1-2 napon belül fokozatosan nő a duzzanat, amely csúcspontját általában 48 óra múlva éri el, majd 3-10 nap alatt megszűnik. Az emberek 10%-a hajlamos az ilyen átlagosnál sokkal nagyobb helyi reakció kialakulására.
• Szisztémás allergiás reakció: a csípést követően igen gyorsan, általában 5-10 percen belül, különböző súlyosságú tünetek jelentkezhetnek: testszerte megjelenő csalánkiütés, sápadtság, hasi görcs, hasmenés, hányás, szájban vagy szem körül megjelenő duzzanat, rekedt hang, nyelési nehezítettség, torokszorító érzés, sípoló vagy nehézlégzés, mellkasi nyomásérzés, szédülés, ájulásérzés, de akár eszméletvesztés ill. sokkos állapot is előfordulhat.  Az allergiás reakciók a csípést követően később, 48 órán belül is jelentkezhetnek, ilyenkor azonban a tünetek enyhébb lefolyásúak, nem jelentenek akkora veszélyt.

Hogyan kell a helyi tüneteket kezelni?

Méhcsípést követően a fullánkot igyekezzünk minél hamarabb eltávolítani, így egyrészt megakadályozhatjuk a méregzsákból további méreg felszabadulását, másrész a fullánk a bőrben maradva egy speciális gyulladásos reakciót (ún. idegentest reakció) okozhat. Célszerű valamilyen élesebb tárggyal (pl. bankkártya, kés) kaparó mozdulatokkal kipöckölni, nem pedig ujjunka összenyomva kibányászni, mert így a méregzsákot összenyomva a maradék méreg is a bőrünkbe kerülhet.

A csípés helyét sima vagy esetleg szappanos csapvízzel mossuk le (fertőtleníteni nem szükséges).

Végtagot érintő nagyfokú duzzanat esetén érdemes a kart vagy lábat felpolcolni.

Pár óránként 15-20 perces hideg, állott vizes borogatást, vagy óvatos jegelést alkalmazzunk! Ilyen jegelésre a legalkalmasabb a patikákban kapható jégzselé, de ennek híján a zacskós mirelit borsó is megteszi. Fontos, hogy a jéghideg tárgy ne érintkezzen közvetlenül a bőrrel, nehogy fagyási sérülést okozzon, hanem vékony textilbe csomagolva alkalmazzuk!

Hasznos lehet átmenetileg allergia ellenes gyógyszert (ún. antihisztaminok), valamint kifejezett tünetek esetén fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszert szedni. Az antihisztaminok egy része, a fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerek nagy része vény nélkül kapható.

A csípés körüli duzzanat enyhítésére hatékonyak lehetnek a különböző szteroid tartalmú kenőcsök, krémek, ezek azonban szinte kivétel nélkül receptkötelesek.

Kalcium pezsgőtabletta vagy injekció használata teljesen értelmetlen, hatástalan.

A csípés helyén kialakuló, 10 cm-nél nagyobb helyi reakciót sokszor gondolják (sajnos időnként orvosok is) tévesen bakteriális felülfertőződésnek, és adnak ennek megfelelően indokolatlanul antibiotikumot. Bakteriális felülfertőződés esetén azonban, a csípést követő 3-5 nappal fokozódik a duzzanat, a bőrpír, és a fájdalom, míg ellenkező esetben ilyenkor a tünetek már mérséklődnek.

Előfordulhat, hogy a csípés helyétől kiindulva, nyirokérgyulladásnak megfelelően egy vörös csík válik láthatóvá. Ebből a tünetből sem lehet mélyre ható következtetéseket levonni, ugyanis nagy helyi reakciónál és bakteriális felülfertőzésnél egyaránt előfordulhat.

Ismertek és széles körben elterjedtek különböző házi praktikák darázs- és méhcsípés kezelésére. Talán a legnépszerűbb darázscsípésre az ecetes borogatás, méhcsípésre pedig a szódabikarbónás borogatás alkalmazása. Az ilyen hagyományos gyógymódokat népszerűsítő internetes oldalak érvelései alapján, a savas méhmérget semlegesíti a lúgos kémhatású szódabikarbóna, ill. a lúgos darázsmérget a savas ecet. A logikusnak tűnő gondolatmenet azonban legalább két ponton nem felel meg a valóságnak. Egyrészt a méhméreg valóban tartalmaz hangyasavat, a darázsméreg pedig lúgos kémhatású kémiai vegyületeket, de ezeken kívül még számos aktív hatóanyag található a méregben, ami a klinikai tünetek kialakulásáért felelős. Másrészt a fullánkon keresztül a bőrbe befecskendezett néhány mikrogramm mennyiségű méreganyag pár másodperc alatt a mélyebb szöveti rétegekbe szívódik fel, így a bőrfelszínen borogatás formájában alkalmazott különböző folyadékok már semmiféle semlegesítő hatást nem tudnak kifejteni rá.

Milyen gyakran fordul elő darázs- vagy méhméreg allergia?

Gyermekeknél  1%-ban, felnőtteknél 4%-ban fordul elő allergiás reakció darázs- vagy méhcsípés kapcsán.

Hogyan alakul ki az allergia?

A csípést követően a rovarméregben található fehérje természetű anyagokkal szemben a szervezetben speciális ellenanyagok (ún. specifikus IgE antitestek) termelődnek, a következő csípés kapcsán, különböző sejtekből történő kémiai anyagok (elsősorban hisztamin) felszabadulásán keresztül, ezek váltják ki az allergiás tüneteket.

Mi a teendő allergiás reakció esetén?

Mivel a rovarméreg allergia potenciálisan életet veszélyeztető állapot, ilyen esetben azonnal ki kell hívni a mentőt. Kalcium vagy antihisztamin (pl. Fenistil tabletta vagy csepp) beadása ilyen esetben nem fog hatni, csak az adrenalin tartalmú önbelövő injekció (Epipen, Anapen) vagy a Tonogen injekció segíthet. Ellenőrizzük az érintett táskájában, nincs-e önbelövő gyógyszer, ami azonnal beadandó. Az injekció sikeres beadása után, ha a beteg jobban lett, akkor is kórházba kell szállítani, és ott még 48 órán keresztül megfigyelés alatt tartani.

Hogyan bizonyítható a darázs- vagy méhméreg allergia?

Speciális vérvizsgálat darázs –  ill. méhméreg allergia irányában akkor indokolt, ha már egy korábbi csípésnél valamilyen szisztémás allergiás tünet jelent meg. Sajnos olyan teszt egyelőre nem létezik, ami már a csípést megelőzően kimutatná a rovarméreg allergiát, illetve azt, hogy csípés esetén ki milyen tünetet fog produkálni. Legfontosabb a korábbi csípést okozó rovar beazonosítása (darázs vagy méh?), majd az ennek megfelelően elvégzett vérteszt, mely a rovarméreg ellen a szervezetben termelődő ellenanyagot mutatja ki. Ha a rovar nem pontosan beazonosítható úgy mindkét rovar méreganyaga elleni ellenanyag vizsgálata szükséges. A vérvizsgálat pozitív eredménye, és a korábban tapasztalt általános allergiás tünetek megléte együttesen igazolják a darázs- méhméreg allergiát. Amennyiben a vérteszt negatív, de az érintett átélt korábban szisztémás allergiás tüneteket, bőrtesztet elvégzése lehet indokolt. Mivel ilyenkor a csípéshez teljesen hasonló reakció zajlik, ezért ezt kizárólag intenzív háttérrel bíró fekvőbeteg intézményekben történik.

Mikor NEM érdemes ilyen jellegű allergia vizsgálatot végezni?

• Jellemzően nagyra bedagadó szúnyogcsípések és pókcsípések esetén.
• Korábbi darázs- méhcsípés helye nagyon feldagadt, de nem volt általános rosszullét, kiterjedt csalánkiütés, távoli testtáj feldagadása.
• Még soha nem volt az illetőnek darázs- méhcsípése.

Milyen esélye van az általános allergiás reakciónak egy következő csípéskor?

Általános reakciót mutató felnőtteknél 75%-ban, míg gyermekeknél 40%-ban van ismétlődés. Ez is arra utal, hogy gyermekkorban a rovarcsípés allergia az esetek nagy részében magától meggyógyul.

Kik veszélyeztetettek darázs- vagy méhcsípés allergiára?

Sajnos az ilyen típusú allergiára való hajlam annyira kiszámíthatatlan, hogy nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy kik is valójában a veszélyeztetettek. Sőt az általános reakciót adó betegek többségénél az előző csípés kapcsán még csak nagy helyi reakció sem lép fel. Az ún. atópiás egyéneknél sem gyakoribb a betegség előfordulása. Viszont jó hír, hogy 10 éves életkor alatt a darázs- vagy méhméreg allergia spontán gyógyulási hajlamot mutat.

Megelőzhetőek-e a későbbi allergiás tünetek?

A rovarméreg allergiát immunterápiával gyógyítják meg véglegesen. Ennek során a rovarméreg tisztított kivonatát emelkedő adagban adják a bőr alá, kizárólag intézeti körülmények között, ahol a kezelés során esetlegesen fellépő vészhelyzet elhárítására lehetőség van. Ez az eljárás mintegy 3 évet vesz igénybe, és segítségével a darázs vagy méhméreg allergia szinte 100%-osan gyógyul, így az érintettnek többé nem kell tartania a csípéstől.

Nagyon fontos, hogy ismert allergia esetén, amennyiben immunterápia nem történik (vagy folyamatban van), az érintettnél mindig legyen kéznél adrenalin tartalmú önbelövő injekció, és ezt előzetesen tanulja meg helyesen beadni magának!